A szakember szerencsétlen gyermeke

cicaIsmerős a mondás, hogy a pedagógus gyermekének nehéz a sorsa?
Nos a gyógypedagógusok esetében is hasonló helyzetek adódhatnak. Részemről a minap történt egy önkinevetést előidéző szituáció.
A gyermekem a cicát elsőként megismerve generalizálta az ismeretet, hogy a szőrös négylábú lények “ia” névre hallgatnak. Innentől kezdve a cica, a kutya és a ló is erre a névre hallgatna, de a jól képzett gyógypedagógusi vénám nem engedte, így mindennek megmondom a nevét.
Egy lovaskocsi hajtott el mellettünk, és én rávágtam az első “ia” során, hogy igen, ez ló. No de, az “l” és “ó” hangot még alig tudja kimondani, inkább nem tudja. Akkor mást kell, hisz a sikerélmény nélkülözhetetlen a motiváció fenntartásához. Akkor legyen inkább paci. “ia” “ai”. A végén még homogén gátlást idézek elő. Végül az érvek és ellenérvek alapján a paci mellett maradtam, mégis csak kisgyerkőcnek való játékos szó. A döntés pillanatában pedig bevillant maci képe, akit már régóta felismer homogén gátlás nélkül.
De hát a gyermekek felnőnek ló és paci, maci mellett is. Végül nagy mosoly közepette sétáltam tovább a következő kihívások felé.

Háború és béke anyával

A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az
életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.

“Háború és béke anyával” bővebben

Az egyediség átlagos

Az átlagoshoz tartozni öröm, hisz akkor az ember a tömeggel haladhat. A tömeg azonosságot, összetartozást, erőt jelent. Az átlagos, olyan biztonságos.
Az anyák számára, így számomra is fontos szempont gyermekem átlagos fejlődése, így folyamatosan figyelem, mikor kúszik, ül, mászik, áll fel, jár, adja-e a megfelelő hangokat a megfelelő időben. Az átlagos fejlődésről szakirodalomban, szakemberektől és más édesanyáktól szerzünk általában információt.
Nos, néha egyik sem megfelelő, mert van, hogy az egyediséggel nem számolunk. Néha a gyermekünk túl későn, túl hamar csinál valamit, de miért is? Mert zseni vagy mert elmaradott? Vagy csak azért mert egyedi, nem az átlaghoz igazodik. Néha későn fordul át, néha a mászás megkésik, és semmi gond nem történik.
Van, hogy valóban fejlesztő segítségre van szükség a gyermekünknek. Hogyan döntsük el, vajon egyedi a gyermek vagy valóban a normától való jelentős eltérés problémát sejtet? “Az egyediség átlagos” bővebben