Napi ritmus otthon a digitális tanulásban

Most már eltelt egy hét a digitális tanulásban. Egyre több családban beáll a saját ritmus. A kérdés, hogy a ritmus biztonságot ad-e mindenkinek a családban.  Van, aki dolgozni jár, és este intézheti az otthoni dolgait, van aki home office-ban van, és egyszerre próbálja szervezni a különböző szerepeit.  Mind a két munkaformának megvan az előnye és hátránya.

“Napi ritmus otthon a digitális tanulásban” bővebben

Átállás tantermen kívüli oktatásra szerepkavalkádban

A családi idill képe oszlani látszik… Vagy mégse! A Kormány határozata alapján “2020. március 16. napjától az iskolákban a nevelés-oktatás tantermen kívüli, digitális munkarendben kerül megszervezésre”. Ez annyit jelent a kezdeti egész napos online tanítás elképzelése és az ezzel kapcsolatos bizonytalanság ellenére, hogy a tanár feladata kiadni a munkát, ellenőrizni, és az otthon tanulás folyamatát támogatni. Nos ezt csak vázlatosan lehetett előre elképzelni. Emiatt eleve úgy álltam hozzá, hogy több nap lesz, mire feláll egy rendszer. Viszont arra szükség van, hogy mindenki tudja, mikor mit csinál.

“Átállás tantermen kívüli oktatásra szerepkavalkádban” bővebben

A kakaós csigától az almáig- étkezési szokás

Az étkezési szokás változtathatósága egy példán keresztül.
A bölcsődei beszoktatás nem a legkönnyebb műfaj nálunk. Különböző taktikákhoz folyamodtam, hogy segítsem a beszokást. Naná, hogy a lekenyerezés műfaját is bevetettem.
A lányom elutasítja az intézményi reggelit és gyakran az ebédet, így mire megyek folyamatosan éhes. Hasonlóképpen vagyok én is sokszor a 6 órás ebéd nélküli munkában. A folyamatos rohanás közepette az éhezést az útközbeni pékség termékeivel csillapítottam, a kakaós csigával. Én is ettem, a lányomnak is maradt, nem beszélve az iskolás, kiéhezett fiamról.
Ráeszméltem, hogy ez nem csak gyors tűzoltás, hanem lassan az életünkbe beszivárgó rutin. Már reggel azt egyeztették velem a srácok, hogy délután kakós csigát hozzak. No, itt csúszott ki a kezemből az irányítás, és sodródtam volna az eseményekkel. Szerencsére az egyik nap elfelejtettem megenni 1 almát és 1 banánt. Gondoltam, ezeknek is el kell fogynia, nem mehet kárba.
3 napig nehéz volt elfogadtatni, hogy csak ez van a táskámban, de mivel én is ezt ettem, nem volt alternatíva.
Ma már a kiránduláson is megszokott, hogy almát kér a lányom enni, ha éjes.

“A kakaós csigától az almáig- étkezési szokás” bővebben