Háború és béke anyával

A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az
életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.

“Háború és béke anyával” bővebben

Az egyediség átlagos

Az átlagoshoz tartozni öröm, hisz akkor az ember a tömeggel haladhat. A tömeg azonosságot, összetartozást, erőt jelent. Az átlagos, olyan biztonságos.
Az anyák számára, így számomra is fontos szempont gyermekem átlagos fejlődése, így folyamatosan figyelem, mikor kúszik, ül, mászik, áll fel, jár, adja-e a megfelelő hangokat a megfelelő időben. Az átlagos fejlődésről szakirodalomban, szakemberektől és más édesanyáktól szerzünk általában információt.
Nos, néha egyik sem megfelelő, mert van, hogy az egyediséggel nem számolunk. Néha a gyermekünk túl későn, túl hamar csinál valamit, de miért is? Mert zseni vagy mert elmaradott? Vagy csak azért mert egyedi, nem az átlaghoz igazodik. Néha későn fordul át, néha a mászás megkésik, és semmi gond nem történik.
Van, hogy valóban fejlesztő segítségre van szükség a gyermekünknek. Hogyan döntsük el, vajon egyedi a gyermek vagy valóban a normától való jelentős eltérés problémát sejtet? “Az egyediség átlagos” bővebben

Én is, én is, én nem…

Pihentél már játszótér padján apróságodat figyelve és a környező szülők beszélgetéseit hallgatva?
Sokszor az anyukák gyermekeikről egymással, bár mégis egymás mellett elbeszélő formában értékelik gyermeküket. Leginkább az égető kérdések, bizonytalanságot jelentő kérdések, mint például mikor kezdett enni, mit eszik, mikor állt fel, mikor indult el, hova jár fejlesztésre, miért sír állandóan, mikor jön a foga, ha jön a foga, akkor nem sír- e, átalussza-e az éjszakát… Ismerős?
Sokszor voltam hasonló helyzetben. A beszélgetések végén többször úgy éreztem, hogy nem egymást segítettük, hanem minden résztvevő a maga kérdésével foglalkozva, nem is választ keresett hanem megerősítést, megnyugtatást, hogy jó anya. Miért van ez?
Az édesanyák hasonlóan működnek, mint bármelyik másik ember. Vagyis az általános pszichológia segítségünkre lehet, hogy anyai szerepünkben megtaláljuk magunkat.

“Én is, én is, én nem…” bővebben

A fiókos komód határai

A megszokott felfogás szerint gyermekünk megszületésével szerepeink bővülnek nem pedig átalakulnak. Ismerős, hogy mi egyszerre vagyunk vonzó nők, kívánatos társak, aktív kenyérkeresők és meghittséget árasztó anyák? Egy a bibi. Nem érdemes bedőlni a média által nyújtott látványnak! Ez nem megy! Ideig óráig igen, de később valamelyik szerepünkben bakizunk.

“A fiókos komód határai” bővebben