A kakaós csigától az almáig- étkezési szokás

Az étkezési szokás változtathatósága egy példán keresztül.
A bölcsődei beszoktatás nem a legkönnyebb műfaj nálunk. Különböző taktikákhoz folyamodtam, hogy segítsem a beszokást. Naná, hogy a lekenyerezés műfaját is bevetettem.
A lányom elutasítja az intézményi reggelit és gyakran az ebédet, így mire megyek folyamatosan éhes. Hasonlóképpen vagyok én is sokszor a 6 órás ebéd nélküli munkában. A folyamatos rohanás közepette az éhezést az útközbeni pékség termékeivel csillapítottam, a kakaós csigával. Én is ettem, a lányomnak is maradt, nem beszélve az iskolás, kiéhezett fiamról.
Ráeszméltem, hogy ez nem csak gyors tűzoltás, hanem lassan az életünkbe beszivárgó rutin. Már reggel azt egyeztették velem a srácok, hogy délután kakós csigát hozzak. No, itt csúszott ki a kezemből az irányítás, és sodródtam volna az eseményekkel. Szerencsére az egyik nap elfelejtettem megenni 1 almát és 1 banánt. Gondoltam, ezeknek is el kell fogynia, nem mehet kárba.
3 napig nehéz volt elfogadtatni, hogy csak ez van a táskámban, de mivel én is ezt ettem, nem volt alternatíva.
Ma már a kiránduláson is megszokott, hogy almát kér a lányom enni, ha éjes.

“A kakaós csigától az almáig- étkezési szokás” bővebben

Háború és béke anyával

A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az
életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.

“Háború és béke anyával” bővebben