Jelenleg zajlik a gyermekek tavaszi szünete, nekem viszont elkezdődött a home office nevű színdarab a szokásos sokszerepes felvonásokkal. Erre már a szünet utolsó napján készültünk a családban. Hiszem, hogy a gyerekek bevonása a közös tervezésbe nem csak azért jó, mert partnerek a családi életben, megtanulják, hogy beleszólhatnak az őket érintő kérdésekbe, hanem fontos, hogy egyben mintát és stratégiát is kapnak a Hogyan szervezzem az életem? kérdésre.
Átbeszéltük a szünet előtti nap, hogy apa és anya mit csinál majd, hogyan épül fel a napunk. Ebbe a keretbe helyezhették bele magukat. Az alapvető gyerek keretet tartottuk, vagyis a reggeli rutin után egy rövid reggeli torna és reggeli. Utána kell meghatározniuk olyan tevékenységet, ami ülős, nyugis. Dél körül ebéd, majd udvari játék, végül pihi a délutáni szabadjáték előtt. Nos, volt itt minden ötlet a srácoktól. A kreatív ötletek egyetlen határa a megbeszélt keret volt. Végül abban maradtak, hogy alkotnak.
Most a szünet első napján megvolt a reggeli rutin, torna, reggeli, és abban a pillanatban egy hosszabb váratlan telefonhívás borította a tervet. Mindkettő követett, nyaggatott, hogy milyen eszközt szeretne, mert ők tartották a tervet. Emiatt körbejártuk a lakást, mert én próbáltam egyedül lenni, míg ők kicsikarni a munkájukhoz szükséges feltételeket. Kissé úgy nézhettünk ki, mint két külön kultúra képviselői a személyes tér kapcsán.
Tanulság, hogy a terv mindig borulhat, amit gyorsan kezelni kell, ami átszővi a napunkat. 3 órás home office alatt volt a kizökkentő telefonhívás, 2 pisiltetés, gyors tízórai, folyamatos gyermeki fontos információ közlés, haj gumizás, ebéd főzés. Ja igen, az ebéd fagyasztott sóska a tegnapról maradt főtt krumplival. Gyors megoldások előnyben.