A gyermekek megajándékozása sokszor kihívás nálunk és ismeretségi körben is. Folyamatos dilemma, hogy éppen minek örülne a lurkó, és az ötletünk két hét múlva is olyan zseniálisnak tűnik, mint most. Mégis hogyan döntsünk jól? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy a saját gyermekeimnél mi volt a megfelelő. Mindig csodás ünnepi pillanatokról álmodoztam, amikor a legjobb ajádékot adjuk a gyermekeinknek, és ők repeső bodlogsággal fogadják azt. Sok élményen túl vagyunk együtt. A legemlékezetesebbek valahogy nem ezek a tökéletes pillanatok.
Például Karácsony estén akkora bánat volt, hogy nem kapta meg a vonatot, amire vágyott, hogy a boldog pillanat az volt, amikor a gyermekünk közénk ült és együtt kerestük külföldi online vásárlási portálon a terméket. Azóta is közös családi emlékké vált, hogy Jézuska nem tudja mindig azt hozni, amit kívánunk, de ekkor a szülők, mint szuperhősök megmentik a Karácsonyt.
A másik esetben a fiam nem tudta pontosan a játék nevét, így azt kapta Húsvétkor, amit addig mondott: Tomy vonatot. Csalódottságában csak ennyit mondott: De hát én Toby kértem.
Végül a Húsvéti nyuszi, nem tudta időre beszerezni az egyik ajándákot és így egy könyvet adott egy kiolvasásra. Annak ideje éppen elegendő volt a helyzet megoldására.
Az ajándékozás oly sok formáján vagyunk túl, hogy végre vannak alkalmak, amikor nem aggódom az ajádék miatt. Mára tudom, hogy
– a közel jó, éppen jó
– az élményt kell megadnom
– a szándékot is értékelik
– a kialakított szokás mindent visz.
A fentiek mentén egy gumiszálon pörgethető gumi nyuszi tökéletes a Miraculous rajongó, katicalány szerepben működő leányzónak. Ugyanúgy pörgeti, mintha pöpec jelmezt kapott volna. A lényeg, hogy szerepben játszunk együtt. A fiamnak egy olcsó Lego utánzat is csodás volt, mert együtt épített az apukájával. Ez a hamis Lego is a családi legenda részévé válik lassan, hogy anya ilyen botorságra is képes. Így kovácsolódunk mi össze alklaomról alkalomra közös emlékekben. Nagy álmok vannak, néha sikerül megadni, de amikor nem megy, akkor sincs már kesergés, mert nem adtuk meg a lehetőséget, hogy túl magasra kerüljön a léc. Remélem, így marad sokáig!