Szerző: Gönczi Rita

Beküldve:

Napi ritmus otthon a digitális tanulásban

Most már eltelt egy hét a digitális tanulásban. Egyre több családban beáll a saját ritmus. A kérdés, hogy a ritmus biztonságot ad-e mindenkinek a családban.  Van, aki dolgozni jár, és este intézheti az otthoni dolgait, van aki home office-ban van, és egyszerre próbálja szervezni a különböző szerepeit.  Mind a két munkaformának megvan az előnye és hátránya.

Viszont mindkettőnél igaz, hogy a napirend fontos. Ahogy mindenben, a munkánkban, az otthoni teendőkben egyaránt. A gyerekeknek a napirend rendkívül fontos! Nekik az ad biztonságot, hogy tudják, mikor mi következik, mit fognak csinálni, ahhoz  milyen szabályok kapcsolódnak.

Ahogy haladunk előre az időben, úgy alakul ki egy napi ritmus. Ezt kell felfedezni, és rendszerként mindig alkalmazni.

A napi ritmus állandó? Nem, hisz néha közbejön más program. Ezek a kivételes alkalmak, amelyekről ugyanúgy beszélni kell a gyermekkel, mert neki erre is fel kell készülnie.

A napi ritmus nem csak a feladatokat jelenti, hanem a felelőseinek meghatározását és az önállóság növelését.

Napi ritmus példa home office-ra

  •  Reggeli rutin (öltözés, reggeli, fogmosás)
  •  Napirend megbeszélés, felírás
  •  Torna
  •  Home-office, iskolai tanulás, óvodai foglalkozás
  •  Ebéd készítés
  •  Ebéd, majd fogmosás
  •  Szabadtéri foglalkozás, ha van kert. Ha nincs az ablakban megfigyelő játék, hogy friss levegőt szívjon. Majd torna, hogy elfáradjon.
  •  Nagyoknak szabad program vagy játék, kicsiknek alvás home- office
  •  Családi társas
  •  Vacsora előkészítés
  •  Vacsora
  •  Esti rutin (fogmosás, fürdés, pizsamába öltözés)
Beküldve:

Átállás tantermen kívüli oktatásra szerepkavalkádban

A családi idill képe oszlani látszik… Vagy mégse! A Kormány határozata alapján „2020. március 16. napjától az iskolákban a nevelés-oktatás tantermen kívüli, digitális munkarendben kerül megszervezésre”. Ez annyit jelent a kezdeti egész napos online tanítás elképzelése és az ezzel kapcsolatos bizonytalanság ellenére, hogy a tanár feladata kiadni a munkát, ellenőrizni, és az otthon tanulás folyamatát támogatni. Nos ezt csak vázlatosan lehetett előre elképzelni. Emiatt eleve úgy álltam hozzá, hogy több nap lesz, mire feláll egy rendszer. Viszont arra szükség van, hogy mindenki tudja, mikor mit csinál.

Tegnap elkezdődött. Először is lustálkodás mentesen. Párom már 7-kor ébredt, hogy a home office-ra a gépnél legyen. 2 gyerkőccel napirendet írtunk tudva, hogy az iskolásnak tanulni, az óvodásnak fejlődni kell. Beírtuk a napirendben, hogy mit kell és mit szeretnénk, majd időtartamot is rendeltünk hozzá csökkentve az estébe csúszást.

A reggeli rögtön gyümölcsturmix volt, hogy legyen energiánk. Ha látom előre az egész napos programot, nagyobb adaggal csináltam volna. A reggeli rutin után a nagyobb gyermekkel feladat füzetet csináltattam, amíg home office dolgoztam. Több összezördülés után, mert mindketten máshogy képzeltük, megalkotta a füzetet a javaslataimat beépítve a saját terveibe. Ismét tanultam, hogy engedjek, hisz nem csak az én ötletem, tapasztalatom lehet jó. Ez a megtapasztalás olyan, mint a folyó. Mindig belelépek.  A füzetben található naptárban kell vezetni az online érkező feladatokat, majd azokat pipáljuk, ha kész. Alsó tagozatos tanuló  lévén maradtam a kézműves alkotásnál és az írás gyakorlásánál. Felső tagozaton ez digitális formában is mehet akár online naptárban.

Megjöttek a tanárnőnktől a feladatok. A könnyebb kézműves tavaszi  dekorációs feladattal  kezdtünk, mert ebbe az óvodást is bevonhattam egy általam előrajzolt tavaszi kép színezésére. A gyerekeket hasonló, a saját szintjüknek megfelelő feladatba bevonva felszabadul idő. Ennek az előzménye, hogy hétvégén mindig van tanulás, és olyankor a kicsinek kézműveskédnie kell. Erre a rutinra lehetett építeni.  Így kaptam 1 órát, hogy home office dolgozzak. Ahol két munkahelyről jöttek az eligazító levelek, feladatok.

Megcsúsztunk fél órával a napirendhez képest. Gyorsan elkészíthető ebédre váltottunk. Közös ebéd készítés indul. Én a kislányommal levest, míg a fiam tésztát főzött. Aprítás, kislány fazékba dobálás, a fontos, hogy legyen szerepe a munkában. A fiam ugyanezen technika alapján már egyedül főz levest (utána fűszerezési támogatással) tésztát, kakaót, süt rántottát, bundás kenyeret, stb. Közös ebéd, amikor valóban együtt volt a család. Ez a nap fénypontja! Ezért jó is jó most itthon. A srácok többször hangsúlyozták, hogy végre sokat együtt vagyunk. Ez egy nyugvópont lehet!

Még gyorsan nyelvtan és olvasás feladat, amikor én is homme office dolgoztam. Addig a kicsi iskolást játszott, és füzetbe írt titkos szöveget. Majd kerti játék, mint az intézményi létben. Délutáni alvás a kicsinek a nagy meséjét hallgatva. Délután még online feladatokat töltött ki a nagyobb. Miközben mosogattam, mostam, teregettem, hogy a napi ellátmányozás romjait eltakarítsam. Megcsúsztunk időben, sok szerep összecsúszásom volt, de megcsináltuk. Most ez is siker!

Hosszú, fárasztó nap volt!
A srácokkal már reggel megbeszéltük, hogy az első hét biztosan még így is kaotikus lesz, és igen, volt itt kacagás, sértődés, sírás, harag, viszont a nap végén is megbeszéltük, hogy mi hogyan történt, mi volt jó, min változtatnánk. Megnyugtattuk egymást, hogy ez most az átmeneti hét. Alakulunk.

Beküldve:

A kakaós csigától az almáig- étkezési szokás

Az étkezési szokás változtathatósága egy példán keresztül.
A bölcsődei beszoktatás nem a legkönnyebb műfaj nálunk. Különböző taktikákhoz folyamodtam, hogy segítsem a beszokást. Naná, hogy a lekenyerezés műfaját is bevetettem.
A lányom elutasítja az intézményi reggelit és gyakran az ebédet, így mire megyek folyamatosan éhes. Hasonlóképpen vagyok én is sokszor a 6 órás ebéd nélküli munkában. A folyamatos rohanás közepette az éhezést az útközbeni pékség termékeivel csillapítottam, a kakaós csigával. Én is ettem, a lányomnak is maradt, nem beszélve az iskolás, kiéhezett fiamról.
Ráeszméltem, hogy ez nem csak gyors tűzoltás, hanem lassan az életünkbe beszivárgó rutin. Már reggel azt egyeztették velem a srácok, hogy délután kakós csigát hozzak. No, itt csúszott ki a kezemből az irányítás, és sodródtam volna az eseményekkel. Szerencsére az egyik nap elfelejtettem megenni 1 almát és 1 banánt. Gondoltam, ezeknek is el kell fogynia, nem mehet kárba.
3 napig nehéz volt elfogadtatni, hogy csak ez van a táskámban, de mivel én is ezt ettem, nem volt alternatíva.
Ma már a kiránduláson is megszokott, hogy almát kér a lányom enni, ha éjes.

Anyabázis ötlete
– Kitartás és példamutatás a változtatás során. Ugyanúgy ellenállnak egy ideig a kiskorúak, mint ahogy mi is, mikor változtatunk a saját rutinjainkon. Ismerős lehet az újévi fogadalmak és betartásuk arányában.

Beküldve:

A kisgyermekek finommotoros fejlődése

Kedden délelőtt a Pilisi Baba-mama körben beszélgettünk a finommotorika kisgyermekkori fejlődéséről, amely ugyan kevésbé tárgyalt, hisz a nagymozgások megjelenése látványosabb,. A finommotorika alapja a nyúlás, fogás és elengedés.

 

A finommotorika fejlődése

A finommotorika fejlődése már magzati korban elkezdődik, de számunkra, anyák számára a születés utáni időszak a meghatározó. 2-3 hónapos csöppégnél még kiváltható a kapaszkodási reflex. a 8. héttől viszont egyre többször nyitva tartja a kezét. A 3. hónaptól a baba már játszik néhány percig a kezébe adott tárggyal. Leépül a kapaszkodási reflex. A 4. hónapban megjelenik az aktív utánnyúlás. Magára húzza a kendőt, a csörgőt rázogatja. Precíz hüvelykujj- mutatóujj oppozícióval felvesz apró tárgyat. A felnőttek cselekvéseinek elemeit már utánozzák. A tárgyakat nem főfogalomként értik, hanem csak az adott bögre alkalmas inni, és az adott tányérból lehet enni. A valódi tárgyi cselekvés a beszéd elsajátításával fejlődik. 16 hetesen a kezek néha összeérnek. 5 hónaposan már két kézzel nyúl a tárgyakhoz, játszik velük, szájához emeli.  A fogásnak, megragadásnak, eldobás folyamatának köszönhetően megkezdődik az exploratív téri tájékozódás. Fél évesen a lábát fogja, a kézben tartott tárgyat eldobja. Egy hónap múlva már megtartja a tárgyat. A ceruzát is megragadja, lengeti, mint más tárgyakat. 7 hónaposan a tárgyakat kézváltással fogja. Lassan megjelenik az erőfogás a hüvelykujj aktivitásával.  8. hónaptól precíziós fogást alkalmaz a baba kis tárgyak megfogására. Ez képezi majd az alapját a tapintásnak. Ülő helyzetben a babának már nincs szüksége a kezére támaszként, így felszabadulva használni tudja azokat. 10 hónaposan már odaad tárgyakat, nem ejti el túl korán. 11 hónaposan bepakol vagy bedobál tárgyakat tárolóba. 1 éves kor körül leépül a tárgyak szájba vétele.  Lassanként labdát gurít a baba.

15 hónapos baba két kockát egymásra tud helyezni játék közben. 18 hónaposan tornyot épít a baba. Lassanként labdát rúg, a cipőjét kifűzi. A korszakot a réveteg vonalkás firka, határozatlan vonalas firka jellemzi, mely megindul, akár erős nyomot hagyva. 20-24 hónap között továbbra is marokra fogja a ceruzát, és az egész vállövét használja a rajzoláshoz. A mutatóujj aktivizálódásának köszönhetően változatos cikk-cakk formákat alkot. 24-26 hónapos kor között három radiális ujjal fog. Ez nagy mozgásfejlődés, ezért a firka korszak fejlődése lassul. 26-54 hónap között sokszor a ceruzát közel fogja a hegyéhez a biztonságérzete miatt. Egyre bonyolultabb formákat alkot. Az ősi írásjelek és mandala megjelenése nem tudatos. A későbbi nap alak előfutára.

Firka korszak

1-3 éves korban a firka korszak jellemző, amikor a gyermeket a mozgás öröme jellemzi (funkcióöröm). „A kéz vezérli a szemet.” A gyermek motivációja a nyom hagyása az alkotás, ezért elsődlegességet élvez a forma a színhez képest.  A korszakok: 8-20 hónap között: 1) papír megmunkálása (tépés, szúrás), 2) véletlen nyomhagyás ismétlése (pont vonal), 3) lengővonalas firka (vonalgombolyag a mely kiszalad a lapról), 4) alapformák megjelenése (kör majd szögletes formák).

Az első emberfigurák 2,5 – 3 évesen, majd 3-4 évesen a fejláb ember formájában jelennek meg.

Anyai lehetőségek

A gyermek számára változatos anyag megmunkálás és ceruza használatának  rendszeres biztosítása. Pozitív megerősítéssel a gyermek alkotási (funkcióöröm) élményének megerősítése. A későbbi korszakokban is a felnőtt tökéletesség igényén túllépve a nem tökéletes örömteli elfogadása. A saját gyermekek kapcsán is igen tudatosan kellett örülnöm a lehetetlen kinézetű alkotásoknak, hogy a most 7 éves gyermektől egy komoly papírhajtogatás montázst kapjak ajándékba. A gyermekek tőlünk tanulnak, de nem csak a tudatosan átadott ismeretek révén, hanem a mi példáinkon keresztül. Ha valóban örülünk az alkotásnak, és esetleg együtt munkálkodunk vele, úgy ő is örömteli alkotóvá válik.

Beküldve:

Mivel töltjük a gyermekünk batyuját?

Mindenkinek ismert a népmese, ahol a család legkisebb fia útnak indul szerencsét próbálni. Az édesanyja a hosszú útra csomagol a batyuba hamuban sült pogácsát. A fiú a legnehezebb időben ezt a pogácsát eszegeti, és jó esetben megosztja a csodás segítővel.

A batyuban a hamuban sült pogácsa és a jószívű megosztás mind mi vagyunk. Vajon mikor érdemes kisütni a pogácsát, és mikor csomagoljuk el a batyuba?
Mint minden szülői feladatban, ebben is sokféle megoldás van a gyermek egyéniségétől, személyiségétől függően.

Személy szerint gyógypedagóguskén a korai kezdésben és a rendszerességben hiszek. Ennyit beépítettem a hivatásomból, ha már megszerezhettem a tudást.

A gyermek születésétől fogva megfigyeli a környezetét, eleinte csak szemlélődőként, majd aktív résztvevőként. Az általunk nyújtott példa alapján tanulja a gyermek a helyzetekre való reagálás formáit. Ráadásul az általunk nyújtott példa válik számára a megszokott biztonsággá, így a későbbi önálló életében is azt a formát keresi akár tudat alatt is.
A felelősség erről az oldalról nézve óriási, mivel a tökéleteset szeretnénk nyújtani számára. Neki viszont nincs szüksége a tökéletes anyukára. A hibáink, elkövetett botlásaink által megtanulhatja, hogy lehet hibázni, és abból tanulhatunk. Megtanulja, hogy a számára mégsem kedvező döntések megváltoztathatóak. Megtanulja, hogy van másik döntés, másik megoldás.

A pogácsa mellé sok mindent csomagolhatunk.  Ahhoz, hogy észrevegyük, mit tettünk be eddig, érdemes megfigyelni magunkat. Hosszabb idejű gyakorlással elérhető, hogy a legnagyobb vitában is az indulatok mellett meg tudunk állni, és nézzük a helyzetet.
Például nálunk is megesik, hogy kiabálok a gyermekkel reggel, hogy siessen. Kérdés, hogy vele van-e bajom vagy a szorító idővel?  Valójában később keltettem, hogy tudjon aludni. Jót akartam, amivel rosszabb lett a helyzet. A fiam több ilyen alkalom után egyszer arra kért, hogy mindenki előtt ébresszem fel, ő legyen az első. Vita nélkül elkészültünk. Meghozta a megoldást, pedig ezt nekem kellett volna felnőttként. A vita alapja a rosszul tervezett idő volt. A probléma csíráját fojtottuk el. Persze ennek ellenére megesik, hogy nem tud időben kelni, és csúszunk, és persze én kiabálok a feszültségtől, de már jóval kevesebbet. Ráadásul segítem előkészítésekkel ilyenkor, így megtanulja, hogyan támogasson majd másokat.

Sok ilyen apró helyzetből, közös interakcióból rakom össze a gyermekem útra való batyuját. És remélem, majd megosztja a csodás lényekkel.

Köszönjük WordPress!