Címke: anyaismeret

Beküldve:

Anya szeretetnyelve gyermeknevelés közben

Anyaként folyamatos kérdés számomra a gyermekkel történő kommunikáció. Hogyan mondjam el kicsimnek, hogy szeretem, hogy most mi történik, hogy valamit nem szabad? Még nem beszél? A kulcsot, melyet tudatlanul todok és használok, Ross Campbell és Gary Chapman által írt Gyermekekre hangolva könyve adta.

A szerzők által 5 szeretetnyelvet használhatunk gyermekünkkel:

1) Testi érintés
Minden ami fizikai érintést jelent: ölelés, puszi, simítás, buksizás, orr pisze, emelgetés, csikizés, öltözködés, peluscsere, fürdetés, szoptatás. És még ami csak eszetekbe jut, kizárva a visszaélést. Sokszor ez a szeretetnyelv háttérbe szorul, de érdemes tudatosan fejleszteni magunkban, mert a kezdeti szakaszban ez a legerősebb jelzés gyermekünk számára iránta érzett pozitív érzéseinkről. Nem csak anyáknak apáknak is lehetőség! 🙂 És vigyázat, ez a rejtett ellenszenv kimutatásának is észrevétlen formája.

2) Elismerő szavak

A kimondott szónak hatalma van! Minden kedves, becézgető, dédelgető, elismerő szó kifejezi gyermekünk számára, hogy fontos számunkra. Ezzel erősítjük önértékelését, önbizalmát. A gyermekek minden korosztályának kiemelt jelentőségűek az elismerő szavak. A bírálat az önbizalom hathatós ellensége, amint kommunikáción negatív irányba fordul, ne sajnáljunk energiát fektetni a pozitív kifejezések tudatos alkalmazásába.

3) Minőségi idő
A minőségi idő az osztatlan figyelmet jelenti, vagyis teljes jelenlétünkkel ajándékozzuk meg gyermekünket. Ezzel biztosíthatjuk gyermekünket, hogy ő legfontosabb számunkra. Nem jelenti azt, hogy éjjel- nappal csak gyermekünkkel foglalkozunk minden más rovására, de tudatosan figyelünk rá, hogy minden nap jusson idő a gyermekkel töltött minőségi időre. Manapság ez a legnehezebben megteremthető szeretetnyelv.

4) Ajándékozás
Az ajándék hosszú időre mutatja fizikai valóságában a szeretetünket a szeretett személy számára. Az ajándék örömet okoz a gyermekeknek. Vannak köztük olyanok, akiknek ez a szeretet kifejező eszköze, nemcsak túláradóan örül az ajándéknak, hanem a későbbiekben is becsben tartja.

5) Szívességek
A gyermekünk szolgálata során, mégha ez is az elsődleges szeretetnyelve, figyeljünk, hogy ne váljunk a szolgájává, hanem ismerjük fel a valós igényeit és kéréseit.

Kevert szeretet – világ
Gyermekeink sosem tisztán az egyik szeretetnyelvet használják, mint ahogy mi sem. Mindig a gyermekből induljunk ki, amikor megfigyeljük a szeretetnyelvét. Ne a magunk igényit vegyük előtérbe, mert csalfa képet kapunk. Szempontok a megfigyelésre:
1) Melyik szeretetnyelven kommunikál velünk a gyermekünk?
2) Melyik szeretetnyelven kommunikál másokkal a gyermekünk?
3) Melyik szeretetnyelven fejezi ki igényeit?
4) Melyik szeretetnyelvet hiányolja gyermekünk?

Anya lelke – anyabázis plusz ötlete
A gyermekünk szeretetnyelvét megismerni akkor lehet a legjobban, ha asajátunkkal tisztában vagyunk. Így könnyebb felderíteni gyermekünk szeretetnyelvi hálóját és összehangolni a sajátunkkal.
Alkosd meg a saját szeretetnyelvi 5-ös skáládat, és vesd össze a gyermekedével. Érdekes összefüggések és eltérések találhatóak. Ezek után kezdődhet a tudatos munka az esetleg eddig nem preferált nyelvek bevetésével és aktív használatával.
Saját példa
Én az elismerő szavakat használom és igénylem. gyermekem jelenleg a testi érintést preferálja. Vagyis módosítanom kellett a szeretetnyelvem aktív formáját. Tudatosan simogatom szopiztatás közben, amikor igényli ölbe veszem és megsimogatom. Persze a saját igényem kielégítése érdekében, hogy érezzem, töltöm a szeretettankját, becéző szavakat mondok számára. Vagyis mindketten boldogabbak lehetünk. És nem feledem, hogy a szeretetnyelv a gyermek fejlődésével változhat. 🙂

Beküldve:

Anya, nem úgy van az! – Ötletek kéretlen tanácsok ellen

Az anyává válás folyamata mindannyiunknál eltérő fejlődési ív és forma.
Az alapvető azonosságok is különbözőek. Nézzük csak például a pelenkázást. Előkészíted előre a kellékeket? Közben rángatod ki a törlőkendőt a csomagolásból? Eldobható vagy újra mosható pelenkát használsz? Illatosított a törlőkendőd vagy vizes anyag? Beszélsz közben a gyermekedhez, vagy koncentrálsz a tevékenységre? Állva vagy fekve pelenkázod a gyermeked? Popsi krémet használsz? Hidd el, még folytathatnám a sort, de nem teszem. 🙂
Ki mondhatná meg, hogy pontosan hogyan kell pelenkázni? Én magam is időszakonként eltérően pelenkázok, hol beszélek a gyermekemhez, hol csak koncentrálok. Ha valaki megkérdezné hogyan pelenkázzon, nehezen tudnék egyetemes választ adni. És itt a lényeg. Nincs egyetemes megoldás. Mindenkinek eltérő a számára biztos anyai módszer.

Miért a  kéretlen tanács?
Az anyai társadalomnak nincs annyi keze, ahány kéretlen tanácsot kapott és kap még. Pl. „nem fázik meg a kicsike?”, „sapka kellene a fejecskéjére”, „úgy etesd, hogy ne játsszon közben”, „ne vedd fel állandóan”. A listát pedig a végtelenségig sorolhatnám. Idegesítő, kellemetlen, fárasztó. De miért is kapunk folyamatosan tanácsokat, kik ezek a személyek?
1) Már volt anya: azonosság élménye, tapasztalatátadás. Úgy érzi merő jószándékból meg kell ossza tapasztalatait, hogy mások jobban csinálják, illetve a saját sikereit ezzel továbbadja. Probléma, hogy az idő és a gyermeknevelési trend folyamatosan változik. Pl. Adjunk vizet  vagy teát a gyermeknek vagy ne, hogyan altassunk, stb.
2) Hozzáértő: kompetensség élménye: Kifejezheti vele a témához kapcsolódó elidegeníthetetlen tudását. Tudását átadó, aki a másiktól elveszi a hozzáértés élményét.

Kéretlen tanácsok formái
Kiemelten az újdonsült édesanyák kapnak fűtől – fától kért és kéretlen tanácsot. Eleinte az így kell, úgy kell ellentmondást nem tűrő javaslatok érkeznek. Ahogy fejlődik a gyermek, és az anya egyéni megoldásokhoz folyamodik, érkeznek az így kellene, úgy kellene megjegyzések. Végül a gyermek első dackorszakában megjelennek az így kellett volna, úgy kellett volna lemondó visszaigazolást sejtető mondatok.

Kéretlen tanácsok hatásai
A jótanács a neve alapján jó és jókor jön, ráadásul nehezen támadható kellemes formában, hisz jót akarnak vele. Mégis sokszor éltem át, és más anyukáktól is többször hallom a kéretlen tanácsokkal szemben érzett dühöt. Mit is csinál a kéretlen tanács? A kéretlen tanács kifejezi, hogy az édesanya nem ért eléggé saját gyermekéhez. Láthatatlanul törekszik megerősíteni az édesanyát bizonytalanságaiban. A biztos tudását érintő témák pedig feszültté teszik, hisz magyarázkodásra sarkallja, hogy miért gondolja jónak a tanáccsal ellenkező viselkedését.

Leszerelési technikák az anyabázison
És most jön a fekete leves. Nincs egyetemes megoldás erre sem.
Leszerelési technikákat nehezítő tényezők: a tanácsadó idősebb vagy többgyermekes vagy szakember

Felkészülés
1) Milyen a habitusod? – a válaszaidnak ez adja majd a hátterét, illetve ez lesz a hitelességed
2) Mennyire szeretnél beszélgetésbe merülni a kéretlen jótanácsot osztogatóval?
3) Pozitív vagy negatív kommunikációs véget szeretnél?
4) A kommunikációról ítélkezz, ne a személyről!

Megoldási lehetőségek
Pozitív válaszok
1) Köszönöm. (Általános pozitív visszacsatolás.)
2) Köszönöm a figyelmességét, javaslatát. (Pozitív visszacsatolás a személy cselekedetére.)
3) Köszönöm, alkalmazni fogom. (Pozitív visszacsatolás a személy javaslatára.)

Negatív válaszok – konfliktusveszély
1) Köszönöm, de nem kérek/kértem tanácsot. (Negatív visszacsatolás a személy cselekedetére.)
2) Köszönöm, de másként csinálom, és nincs problémám. (Negatív visszacsatolás a javaslatra.)
3) Minden, amihez a köszönöm kifejezés nem szükséges és akár a kipontozás volna célszerű.

Végül figyeljünk magunkra, hogy mi se lépjünk ugyanabba a folyóba!
Egyik barátnőm, Éva, aki már 2 gyermekes anya, azt mondta, hogy hívjam bármikor ha gondom, kérdésem van, és két könyvet nyomot a kezembe. Ezzel információt adott, de úgy, hogy én járjak utána, és kaptam tőle egy biztos hátteret az anyává válásomhoz. Pont ennyi segítségre volt szükségem!

Beküldve:

Idő saját magunkra – Anya ideje

Merengő gyermek- AnyabázisAnyaként kezdetben a folyamatos szoptatás- pelus csere- altatás triásza, később a gyermek aktivitása keltheti az anyában azt az érzést, hogy nincs saját magára ideje, önmaga elvész a műveletek között. Gyakorló édesanyaként mondhatom, hogy valóban kihívás, de nem megvalósíthatatlan a saját magunkra szánt idő megszervezése. Ehhez pozitív hozzáállás és kitartás szükséges.

A saját magunkra szánt idő lényege, hogy rendszeres. Olyan, mint sok kis lélegzetvétel, mely által állandóan felfrissülünk. Ilyenkor kikapcsoljuk magunkban a családról való gondoskodást, a bűntudat érzését. Ekkor mi vagyunk a legfontosabbak, magunkra figyelünk. Vagyis pozitívan állunk a saját időnk lehetősége felé.
Ha valaki a saját idejében például egy fürdőt vesz, vagy elmegy fodrászhoz, az idő alatt nem érezhet bűntudatot, mert akkor valójában nem lazul, hanem folyamatosan szorong. A gyermek, a párkapcsolat másik tagja, a rokonok, az ismerősök számára a saját magunkra szánt 1-2 vagy akár több óra nem hiányzik. Még az is lehet, hogy ellenáll a környezet, de ez csak a kezdet. Minden rendszer kis idő elteltével megszokottá válik, és elfogadottá. Ezért szükséges a kitartás.

Hogyan kezdjem?
1 lépés: Engedj magadnak szabadidőt. Higgy benne, hogy a család javát szolgálja a saját időd.
2. lépés: A prioritás listába illeszd be a saját magadra szánt időt.
3. lépés: Gondold végig, mik okoznak örömet, mi kapcsol ki, hol vagy hogyan tudsz ellazulni, energiához jutni.
4. lépés: Készíts listát a lehetőségekről.
5. lépés: A listát tedd jól látható helyre. Legjobb a családi időtábla mellé, ha van ilyen.
6. lépés: Határozd meg mennyi idő kell az elfoglaltsághoz.
7. lépés: Mond el gyermekednek, környezetednek, miért fontos számodra a saját időd.
8. lépés: Szervezd meg, hogy az adott időre szabad legyél.
9. lépés: A családi időtáblába, vagy a fejedben lévő heti tervbe illeszd be a saját időt.
10. lépés: A megadott időben csak magadra koncentrálj!

Hogyan tovább?
Nehéz hosszú távon biztosítani a saját időt? Az elején igen. Mindig jön valami fontosabb. Kérdés, hogy valóban fontos vagy csak te értékeled nagyobbnak a másik programot, mint önmagadat. Ne feledd, hogy szeretned kell magad, időt fordítani magadra.
Kis lépésekben haladj! Először heti 1 alkalommal egy hónapi, aztán 2 hónap. A kis lépésekben lesz a hosszú távú eredmény. Ne hagyd, hogy bármi eltántorítson. Tartsd a fontossági sorrendet. Ha mégis borul a saját idő, akkor 2 napon belülre szervezd át, ne halaszd el!
Adj időt magadnak!

Beküldve:

Az anyaság „apró” bosszanatai – A „szakértők”

Békéssy Judit képe babájávalAmint anya leszel (és itt nem a picuri megérkezését értem, hanem hogy kiderül pocaklakóval rendelkezel) hirtelen megjelennek a „szakértők”.MINDENKI jobban ért a gyerekhez, mint Te! Még meg sem született és elkezdik a jobbnál jobb tanácsokat adni neked:
Ne vedd fel ha sír, mert elkényezteted! Ha sír egy ekkora gyerek, akkor baja van, vedd fel! Ne hagyd, hogy cuminak használja a cicit! A csecsemőnek a cici nem csak kaja, hanem megnyugvás is, hadd cicizzen! Adj neki vizet! Ne adj neki vizet, elég a tej! Itasd pohárból! Itasd cumiból! Adj Neki cuclit! Ne adj neki cuclit! Ha sír első legyen, hogy megeteted! 3 óránként etesd! Igény szerint etesd! Nem jó a hordozó, rakd babakocsiba! Csakis a hordozókendőt használd! Csináld ezt! Csináld azt! Hidd el, ha Rám hallgatsz, akkor jársz a legjobban! hee?
Mindenesetre egy biztos: Nálad MINDENKI jobban tudja, mi kell a gyerekednek!

Te meg az elején  bólogatsz mindenre, hogy senkit se sérts meg. Később kifejted a véleményed. Majd, ha van eszed, az x- edik jóakaró után közlöd, hogy ne szóljanak bele! És úgy csinálod, ahogy érzed, ahogy a legjobb a gyerekednek.
Illetve ez lenne az ideális forgatókönyv, de itt lép életbe az Anya lélekölő terror. Persze lehet azt mondani, hogy Anyuka túlzásba esik, mert xy csak jót akar, de akkor miért van az, hogy oly kevés a megerősítés és az esetek 80%-ban azt sugározzák az ember lánya felé, hogy xaranya??? Miért kell magyarázni (magyarázkodni), hogy miért úgy csinálom, ahogy, és miért nem hallgatok a boltos nénire, a virágos kisasszonyra vagy tugyisten kire? A legszebb az egészben, hogy az igazi „megmondomemberek” vagy 20-30 éve babáztak egy merőben más világban, ahol ha másképp mertél bármit is csinálni, Te voltál a társadalom ellensége, vagy olyanok, akiket ebben a szellemben neveltek, és nem merték, nem is tudják elképzelni, hogy lehet másképp csinálni, vagy még nincs is gyerekük.

Manapság csak akkor vagy jó anya, ha az éppen „hatalmon” lévő divat irányzatot követed. Ha úgymond alternatív nevelési elveket vallasz, akkor úgy néznek rád, mintha gyilkolnád a gyereked. Az alternatív alatt nem valami hihetetlen mumusságot kell érteni. Már az is alternatívnak számít, ha igény szerint szoptatod a gyereked, és nem kezded el 3 hónaposan a hozzá táplálást. Én személy szerint a közép utat kedvelem. Hordozom a lányom, és ha épp az a kényelmesebb, akkor babakocsit használunk. Igény szerint szoptatom, de adok Neki baba vizet, és ha úgy látom, az az igénye, akkor elkezdem a hozzátáplálást, még ha nem is töltötte be a 6. hót. Akkor hagyom egyedül játszani, ha látom, hogy lefoglalja, amivel éppen szöszmötöl, és ha az kell, Neki, akkor játszom vele. Felveszem, ha azt látom valami baja van, és nem várom meg, hogy torkaszakadtából ordítson mert nem jó Neki valami. Mind e mellet hagyom, hogy megküzdje a kis harcait, például egy-egy játék eléréséért.
Persze az okosok megmondják, hogy rosszul csinálom, mert elkényeztetem. Állítólag, ha nem Én alakítom ki a napirendet, akkor káosz lesz az életünk. Hát jelentem van „napirend”, de azt a gyerek alakította ki. Én csak megadtam a keretet hozzá, ami az esti fürcsi és a reggeli közös viháncolás az ágyikóban. A napirend ahogy nő úgy változik.

Senki ne gondolja, hogy bárki megmondja majd Neki a tutit! Lehet katonai szigorral is „nevelni” egy csecsemőt, és felőlem mindenki úgy csinálja ahogy akarja! És bár lehet, hogy nem tartom jónak, ha valaki katonai szigorral neveli a gyerekét, nincs jogom beleszólni!
Barátnőm mondta: nem szabad senkire se hallgatni, csak a saját megérzésedre! Te tudod egyedül, mire van igazán szüksége a kisbabádnak! 🙂 Én ezt az elvet követem, és bár mindenkit meghallgatok, amíg a lányom mosolyogva ébred és láthatóan kiegyensúlyozott, boldog baba nem fogom másképp csinálni, mert „A SZAKÉRTŐ” szerint az úgy jó!
Békéssy Judit édesanya írása
Beküldve:

Én is, én is, én nem…

Pihentél már játszótér padján apróságodat figyelve és a környező szülők beszélgetéseit hallgatva?
Sokszor az anyukák gyermekeikről egymással, bár mégis egymás mellett elbeszélő formában értékelik gyermeküket. Leginkább az égető kérdések, bizonytalanságot jelentő kérdések, mint például mikor kezdett enni, mit eszik, mikor állt fel, mikor indult el, hova jár fejlesztésre, miért sír állandóan, mikor jön a foga, ha jön a foga, akkor nem sír- e, átalussza-e az éjszakát… Ismerős?
Sokszor voltam hasonló helyzetben. A beszélgetések végén többször úgy éreztem, hogy nem egymást segítettük, hanem minden résztvevő a maga kérdésével foglalkozva, nem is választ keresett hanem megerősítést, megnyugtatást, hogy jó anya. Miért van ez?
Az édesanyák hasonlóan működnek, mint bármelyik másik ember. Vagyis az általános pszichológia segítségünkre lehet, hogy anyai szerepünkben megtaláljuk magunkat.

Anyaideál
A nők számára az életük során szerezett tapasztalatok alapján kialakul egy kép az anyáról. Sokunknak eszébe jut például a szoptatás szóról egy szoptató nő képe, szobra. Vagy , azt mondom, hogy ha sír a gyermek, fel kell venni, erre mindenki úgy reagál, ahogy az eddigi tapasztalatiból felépítette ennek a kérdésnek az anyaideálhoz kapcsolódó válaszát. A gyermekvárás előtt ezért vagyunk annyira biztosak a nézeteinkben. Sokat láttunk, sokat tapasztaltunk, esetleg ideig- óráig kipróbáltuk másoknál, de nem 24 órás formában. Az anyaideál épp olyan veszélyes, mint a női ideál, mert egy igen magas, sokszor elérhetetlen és nem valós elvárást alapoz meg.

Anyai énkép
Az emberekben él a hiedelem, hogy egy egységes, hiteles énképpel kell rendelkezni. A társas érintkezéseink során a kipróbált nyilvános énképeink közül a legsikeresebbet fogjuk alkalmazni. Tehát az énkép egy belső kép , hogyan látnak minket mások. Mondhatni egy belső gondolat a visszatükröződésünkről. Saját magunk és környezetünk közti interakció nem csak a társak véleményét befolyásolja rólunk, hanem a magunkét is. Ez alapján az énképünk nem egy tartós kép magunkról, hanem Forgách József megfogalmazása szerint egy társas képződmény.
Az anyai énkép pont így működik. Az anyai énünket folyamatosan formálja a babánk, férjünk, családtagok, ismerősök és ismeretlenek reakciói. De ha ennyi ember vesz körül, és reakcióik hatnak, miért kezdünk anyukákkal beszélgetni, akiket esetleg nem ismerünk?

Helyeslés iránti szükséglet
Az anyák közössége a játszótéren kettős kommunikációt folytat. Egyrészt információt cserélnek valós problémákról, másrészt a felszín alatt összevetik gyermeküket és anyai szerepüket a másik féllel. A sorstársi közösségen belül pozitív benyomáskeltés során egymás helyeslés iránti szükségletét elégítik ki. Érdemes megfigyelni a többség hatását. Ilyen jelentőségteljes kérdés a szoptatás, hozzátáplálás, altatási szokások. A többség által preferált formát alkalmazók jelentősebb szerephez jutnak a kommunikációban, míg az eltérő módot alkalmazók vagy változtatnak vagy a csoport megtűrt tagjaivá válnak, esetleg kiveti őket a közösség.
A közösségi beszélgetés végeztével a résztvevők többsége anyai önképének megerősítésével, míg néhány megtépázásával tér haza. Ebben a helyzetben is látható, hogy az anyai énkép folyamatosan, dinamikusan változik.

Mindig van lehetőség
A fenti pszichológiai magyarázat egyben az mi lehetőségünk. Vagyis ha egyik nap szuper anyának érezzük magunkat, másik nap pedig elönt minket a kétségbeesés, tudjuk, hogy ez a társas érintkezés hatása. Minden egyes újabb kommunikációs helyzetben lehetőségünk van jó anyának lenni.

Hiteles forrás az anyai énképhez
Végül, mielőtt a játszótéri anyukákra, az ismerősökre, és ismeretlenekre hallgatnánk, figyeljük gyermekünket! Vele túl hosszú ideig vagyunk ahhoz, hogy csak benyomást keltsünk. Gyermekünkkel állandó a kapcsolatunk, visszajelzései egyértelműek. A csecsemők esetében talán inkább értelmezhetőek a fentiek, míg a nagyobb gyermekekkel kapcsolatos anyai helyzetünk sokat változik a „lurkó” saját pszichés fejlődése által.

Köszönjük WordPress!