Egyik nap a fiam a környezetismeretből kapott házi feladatokat vettük át. Karikázta, színezte a gyümölcsöket, zöldségféléket. Majd az egyik feladatnál megdobbant a retro szívem. „Készíts gyümölcssalátát!” Ilyet még én is csináltam anyukámmal, majd este ezt ettük együtt természetesen úgy hogy mindet megették. Én nagyon büszke voltam, nekik remélem valóban ízlett.
Most rajtam volt a sor visszatérve a nosztalgikus élményből, hogy támogassam a családi összetartozás újabb majdani emlékének elkészítését, a gyümölcssalátát. A fiam boldogan bejelentette, hogy készítsünk videót belőle. Ekkor döbbentem rá, hogy harminc év alatt mennyit változott a házi feladat.
A konyhát átalakítottuk filmstúdióvá. Dobozok, falécek, mobil állványzatként felépítve, és kezdődött a forgatás. Mivel most nincs filmszerkesztőnk, így eleve úgy kellett felvennie a filmet, hogy csak pillanatmegállítót használt, és a hibázásokat sem vágtuk ki. Egyre több filmes trükköt alkalmazott, amelyek egyre élvezhetőbbek.
A modern filmkészítési részt követte az én nosztalgikus részem. Kitettük a családi vacsora végén az asztal közepére. Mindenki szedett egy kis tálkával óvatosan, kivéve engem, hogy lássa mennyire fogy a finom gyümölcssaláta. Még maradt egy tálkányi, senki nem kérte. Ekkor a szüleimre gondolva, és a saját akkori büszkeségemre, kimertem az utolsó cseppig. Az utolsó falatnál megdicsértem, hogy finom lett a gyümölcssaláta. Láttam az orra alatt kerekedő széles mosolyt. Igen, a digitális megoldásokkal készülő gyümölcssaláta ugyanúgy családi élmény, és ugyanúgy közös emlék lesz, mint a nosztalgikus fajta, mert együtt alkotunk.
Az étkezési szokás változtathatósága egy példán keresztül.