Anya, nem úgy van az! – Ötletek kéretlen tanácsok ellen

Az anyává válás folyamata mindannyiunknál eltérő fejlődési ív és forma.
Az alapvető azonosságok is különbözőek. Nézzük csak például a pelenkázást. Előkészíted előre a kellékeket? Közben rángatod ki a törlőkendőt a csomagolásból? Eldobható vagy újra mosható pelenkát használsz? Illatosított a törlőkendőd vagy vizes anyag? Beszélsz közben a gyermekedhez, vagy koncentrálsz a tevékenységre? Állva vagy fekve pelenkázod a gyermeked? Popsi krémet használsz? Hidd el, még folytathatnám a sort, de nem teszem. 🙂
Ki mondhatná meg, hogy pontosan hogyan kell pelenkázni? Én magam is időszakonként eltérően pelenkázok, hol beszélek a gyermekemhez, hol csak koncentrálok. Ha valaki megkérdezné hogyan pelenkázzon, nehezen tudnék egyetemes választ adni. És itt a lényeg. Nincs egyetemes megoldás. Mindenkinek eltérő a számára biztos anyai módszer.

“Anya, nem úgy van az! – Ötletek kéretlen tanácsok ellen” bővebben

A szakember szerencsétlen gyermeke

cicaIsmerős a mondás, hogy a pedagógus gyermekének nehéz a sorsa?
Nos a gyógypedagógusok esetében is hasonló helyzetek adódhatnak. Részemről a minap történt egy önkinevetést előidéző szituáció.
A gyermekem a cicát elsőként megismerve generalizálta az ismeretet, hogy a szőrös négylábú lények “ia” névre hallgatnak. Innentől kezdve a cica, a kutya és a ló is erre a névre hallgatna, de a jól képzett gyógypedagógusi vénám nem engedte, így mindennek megmondom a nevét.
Egy lovaskocsi hajtott el mellettünk, és én rávágtam az első “ia” során, hogy igen, ez ló. No de, az “l” és “ó” hangot még alig tudja kimondani, inkább nem tudja. Akkor mást kell, hisz a sikerélmény nélkülözhetetlen a motiváció fenntartásához. Akkor legyen inkább paci. “ia” “ai”. A végén még homogén gátlást idézek elő. Végül az érvek és ellenérvek alapján a paci mellett maradtam, mégis csak kisgyerkőcnek való játékos szó. A döntés pillanatában pedig bevillant maci képe, akit már régóta felismer homogén gátlás nélkül.
De hát a gyermekek felnőnek ló és paci, maci mellett is. Végül nagy mosoly közepette sétáltam tovább a következő kihívások felé.

Háború és béke anyával

A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az
életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.

“Háború és béke anyával” bővebben