A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az
életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.