Címke: pszichológia

Beküldve:

Anya szeretetnyelve gyermeknevelés közben

Anyaként folyamatos kérdés számomra a gyermekkel történő kommunikáció. Hogyan mondjam el kicsimnek, hogy szeretem, hogy most mi történik, hogy valamit nem szabad? Még nem beszél? A kulcsot, melyet tudatlanul todok és használok, Ross Campbell és Gary Chapman által írt Gyermekekre hangolva könyve adta.

A szerzők által 5 szeretetnyelvet használhatunk gyermekünkkel:

1) Testi érintés
Minden ami fizikai érintést jelent: ölelés, puszi, simítás, buksizás, orr pisze, emelgetés, csikizés, öltözködés, peluscsere, fürdetés, szoptatás. És még ami csak eszetekbe jut, kizárva a visszaélést. Sokszor ez a szeretetnyelv háttérbe szorul, de érdemes tudatosan fejleszteni magunkban, mert a kezdeti szakaszban ez a legerősebb jelzés gyermekünk számára iránta érzett pozitív érzéseinkről. Nem csak anyáknak apáknak is lehetőség! 🙂 És vigyázat, ez a rejtett ellenszenv kimutatásának is észrevétlen formája.

2) Elismerő szavak

A kimondott szónak hatalma van! Minden kedves, becézgető, dédelgető, elismerő szó kifejezi gyermekünk számára, hogy fontos számunkra. Ezzel erősítjük önértékelését, önbizalmát. A gyermekek minden korosztályának kiemelt jelentőségűek az elismerő szavak. A bírálat az önbizalom hathatós ellensége, amint kommunikáción negatív irányba fordul, ne sajnáljunk energiát fektetni a pozitív kifejezések tudatos alkalmazásába.

3) Minőségi idő
A minőségi idő az osztatlan figyelmet jelenti, vagyis teljes jelenlétünkkel ajándékozzuk meg gyermekünket. Ezzel biztosíthatjuk gyermekünket, hogy ő legfontosabb számunkra. Nem jelenti azt, hogy éjjel- nappal csak gyermekünkkel foglalkozunk minden más rovására, de tudatosan figyelünk rá, hogy minden nap jusson idő a gyermekkel töltött minőségi időre. Manapság ez a legnehezebben megteremthető szeretetnyelv.

4) Ajándékozás
Az ajándék hosszú időre mutatja fizikai valóságában a szeretetünket a szeretett személy számára. Az ajándék örömet okoz a gyermekeknek. Vannak köztük olyanok, akiknek ez a szeretet kifejező eszköze, nemcsak túláradóan örül az ajándéknak, hanem a későbbiekben is becsben tartja.

5) Szívességek
A gyermekünk szolgálata során, mégha ez is az elsődleges szeretetnyelve, figyeljünk, hogy ne váljunk a szolgájává, hanem ismerjük fel a valós igényeit és kéréseit.

Kevert szeretet – világ
Gyermekeink sosem tisztán az egyik szeretetnyelvet használják, mint ahogy mi sem. Mindig a gyermekből induljunk ki, amikor megfigyeljük a szeretetnyelvét. Ne a magunk igényit vegyük előtérbe, mert csalfa képet kapunk. Szempontok a megfigyelésre:
1) Melyik szeretetnyelven kommunikál velünk a gyermekünk?
2) Melyik szeretetnyelven kommunikál másokkal a gyermekünk?
3) Melyik szeretetnyelven fejezi ki igényeit?
4) Melyik szeretetnyelvet hiányolja gyermekünk?

Anya lelke – anyabázis plusz ötlete
A gyermekünk szeretetnyelvét megismerni akkor lehet a legjobban, ha asajátunkkal tisztában vagyunk. Így könnyebb felderíteni gyermekünk szeretetnyelvi hálóját és összehangolni a sajátunkkal.
Alkosd meg a saját szeretetnyelvi 5-ös skáládat, és vesd össze a gyermekedével. Érdekes összefüggések és eltérések találhatóak. Ezek után kezdődhet a tudatos munka az esetleg eddig nem preferált nyelvek bevetésével és aktív használatával.
Saját példa
Én az elismerő szavakat használom és igénylem. gyermekem jelenleg a testi érintést preferálja. Vagyis módosítanom kellett a szeretetnyelvem aktív formáját. Tudatosan simogatom szopiztatás közben, amikor igényli ölbe veszem és megsimogatom. Persze a saját igényem kielégítése érdekében, hogy érezzem, töltöm a szeretettankját, becéző szavakat mondok számára. Vagyis mindketten boldogabbak lehetünk. És nem feledem, hogy a szeretetnyelv a gyermek fejlődésével változhat. 🙂

Beküldve:

Idő saját magunkra – Anya ideje

Merengő gyermek- AnyabázisAnyaként kezdetben a folyamatos szoptatás- pelus csere- altatás triásza, később a gyermek aktivitása keltheti az anyában azt az érzést, hogy nincs saját magára ideje, önmaga elvész a műveletek között. Gyakorló édesanyaként mondhatom, hogy valóban kihívás, de nem megvalósíthatatlan a saját magunkra szánt idő megszervezése. Ehhez pozitív hozzáállás és kitartás szükséges.

A saját magunkra szánt idő lényege, hogy rendszeres. Olyan, mint sok kis lélegzetvétel, mely által állandóan felfrissülünk. Ilyenkor kikapcsoljuk magunkban a családról való gondoskodást, a bűntudat érzését. Ekkor mi vagyunk a legfontosabbak, magunkra figyelünk. Vagyis pozitívan állunk a saját időnk lehetősége felé.
Ha valaki a saját idejében például egy fürdőt vesz, vagy elmegy fodrászhoz, az idő alatt nem érezhet bűntudatot, mert akkor valójában nem lazul, hanem folyamatosan szorong. A gyermek, a párkapcsolat másik tagja, a rokonok, az ismerősök számára a saját magunkra szánt 1-2 vagy akár több óra nem hiányzik. Még az is lehet, hogy ellenáll a környezet, de ez csak a kezdet. Minden rendszer kis idő elteltével megszokottá válik, és elfogadottá. Ezért szükséges a kitartás.

Hogyan kezdjem?
1 lépés: Engedj magadnak szabadidőt. Higgy benne, hogy a család javát szolgálja a saját időd.
2. lépés: A prioritás listába illeszd be a saját magadra szánt időt.
3. lépés: Gondold végig, mik okoznak örömet, mi kapcsol ki, hol vagy hogyan tudsz ellazulni, energiához jutni.
4. lépés: Készíts listát a lehetőségekről.
5. lépés: A listát tedd jól látható helyre. Legjobb a családi időtábla mellé, ha van ilyen.
6. lépés: Határozd meg mennyi idő kell az elfoglaltsághoz.
7. lépés: Mond el gyermekednek, környezetednek, miért fontos számodra a saját időd.
8. lépés: Szervezd meg, hogy az adott időre szabad legyél.
9. lépés: A családi időtáblába, vagy a fejedben lévő heti tervbe illeszd be a saját időt.
10. lépés: A megadott időben csak magadra koncentrálj!

Hogyan tovább?
Nehéz hosszú távon biztosítani a saját időt? Az elején igen. Mindig jön valami fontosabb. Kérdés, hogy valóban fontos vagy csak te értékeled nagyobbnak a másik programot, mint önmagadat. Ne feledd, hogy szeretned kell magad, időt fordítani magadra.
Kis lépésekben haladj! Először heti 1 alkalommal egy hónapi, aztán 2 hónap. A kis lépésekben lesz a hosszú távú eredmény. Ne hagyd, hogy bármi eltántorítson. Tartsd a fontossági sorrendet. Ha mégis borul a saját idő, akkor 2 napon belülre szervezd át, ne halaszd el!
Adj időt magadnak!

Beküldve:

Háború és béke anyával

A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az
életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.

Ebben az idillben élnek együtt a gyermek kb. 7-8 hónapos koráig, mígnem elérkezik a „nem” korszaka. akkor pedig felborul néhány kialakult szokás. Ahogy a baba felfedezi környezetét, elér újabb és újabb dolgokat, az anya egyre többször mond tiltó szavakat.
A verbális konfliktus mellett néha már meg kell fogni a gyermeket és elvinni a tiltott helyzetből. Megoldás lehet átmenetileg az elterelés, de ahogy nő a gyermek, megérti, hogy valamit nem lehet, amit ő szeretne. A gyermek és anya közötti konfliktus a a gyermekben feszültséget okoz. Az anya a felszültség forrása, oka. Ilyenkor néha csap az anya felé, babanyelven replikázik, néha felpörgeti magát. Az anya is felpörgetheti magát, és jelezheti a gyermeknek, hogy elég volt az ellenállásból. A konfliktus egyre erősebb.

És ekkor a gyermeknek megnyugtatásra van szüksége. Viszont a megnyugtatást épp az a személy adhatja meg számára, aki a probléma forrása. Az a személy, aki maga is lehet, épp feszültséget érez magában gyermekével szemben.

Anyaként a gyermekkel való konfliktus során tudnunk kell, hogy gyermekünk a jelen helyzet miatt zaklatott, és nem az egész lényünk miatt. Segíteni kell a megnyugvását. Ellenkezése ellenére ölelésre nyújthatjuk karunkat, felvehetjük, és igen, felkínálhatjuk neki a szopizást, amíg nincs kedvenc játéka, amelyik majd segít ebben a helyzetben a leválás során.

Ez a momentum gondolkodtatott el, hogy az anyák milyen szemléletbeli váltáson mennek át. A konfliktusok negatív érzelmi töltöttségét megfordítva pozitív támaszként segítik gyermeküket. A gyermeknek pedig az épp „utált” személytől kaphat segítséget. Ez az igazi önfejlesztés! A gyermek sokat tanul tőlünk, de mi is rengeteg ismeretet szerzünk magunkról általa.

Tehát, ha konfliktus alakul ki gyermekünkkel:

  • egy pillanatnyi megállás, átértékelés,
  • ölelés,
  • simogatás,
  • felvétel,
  • szoptatás

Sok sikert a konfliktus megoldásához!

Beküldve:

Én is, én is, én nem…

Pihentél már játszótér padján apróságodat figyelve és a környező szülők beszélgetéseit hallgatva?
Sokszor az anyukák gyermekeikről egymással, bár mégis egymás mellett elbeszélő formában értékelik gyermeküket. Leginkább az égető kérdések, bizonytalanságot jelentő kérdések, mint például mikor kezdett enni, mit eszik, mikor állt fel, mikor indult el, hova jár fejlesztésre, miért sír állandóan, mikor jön a foga, ha jön a foga, akkor nem sír- e, átalussza-e az éjszakát… Ismerős?
Sokszor voltam hasonló helyzetben. A beszélgetések végén többször úgy éreztem, hogy nem egymást segítettük, hanem minden résztvevő a maga kérdésével foglalkozva, nem is választ keresett hanem megerősítést, megnyugtatást, hogy jó anya. Miért van ez?
Az édesanyák hasonlóan működnek, mint bármelyik másik ember. Vagyis az általános pszichológia segítségünkre lehet, hogy anyai szerepünkben megtaláljuk magunkat.

Anyaideál
A nők számára az életük során szerezett tapasztalatok alapján kialakul egy kép az anyáról. Sokunknak eszébe jut például a szoptatás szóról egy szoptató nő képe, szobra. Vagy , azt mondom, hogy ha sír a gyermek, fel kell venni, erre mindenki úgy reagál, ahogy az eddigi tapasztalatiból felépítette ennek a kérdésnek az anyaideálhoz kapcsolódó válaszát. A gyermekvárás előtt ezért vagyunk annyira biztosak a nézeteinkben. Sokat láttunk, sokat tapasztaltunk, esetleg ideig- óráig kipróbáltuk másoknál, de nem 24 órás formában. Az anyaideál épp olyan veszélyes, mint a női ideál, mert egy igen magas, sokszor elérhetetlen és nem valós elvárást alapoz meg.

Anyai énkép
Az emberekben él a hiedelem, hogy egy egységes, hiteles énképpel kell rendelkezni. A társas érintkezéseink során a kipróbált nyilvános énképeink közül a legsikeresebbet fogjuk alkalmazni. Tehát az énkép egy belső kép , hogyan látnak minket mások. Mondhatni egy belső gondolat a visszatükröződésünkről. Saját magunk és környezetünk közti interakció nem csak a társak véleményét befolyásolja rólunk, hanem a magunkét is. Ez alapján az énképünk nem egy tartós kép magunkról, hanem Forgách József megfogalmazása szerint egy társas képződmény.
Az anyai énkép pont így működik. Az anyai énünket folyamatosan formálja a babánk, férjünk, családtagok, ismerősök és ismeretlenek reakciói. De ha ennyi ember vesz körül, és reakcióik hatnak, miért kezdünk anyukákkal beszélgetni, akiket esetleg nem ismerünk?

Helyeslés iránti szükséglet
Az anyák közössége a játszótéren kettős kommunikációt folytat. Egyrészt információt cserélnek valós problémákról, másrészt a felszín alatt összevetik gyermeküket és anyai szerepüket a másik féllel. A sorstársi közösségen belül pozitív benyomáskeltés során egymás helyeslés iránti szükségletét elégítik ki. Érdemes megfigyelni a többség hatását. Ilyen jelentőségteljes kérdés a szoptatás, hozzátáplálás, altatási szokások. A többség által preferált formát alkalmazók jelentősebb szerephez jutnak a kommunikációban, míg az eltérő módot alkalmazók vagy változtatnak vagy a csoport megtűrt tagjaivá válnak, esetleg kiveti őket a közösség.
A közösségi beszélgetés végeztével a résztvevők többsége anyai önképének megerősítésével, míg néhány megtépázásával tér haza. Ebben a helyzetben is látható, hogy az anyai énkép folyamatosan, dinamikusan változik.

Mindig van lehetőség
A fenti pszichológiai magyarázat egyben az mi lehetőségünk. Vagyis ha egyik nap szuper anyának érezzük magunkat, másik nap pedig elönt minket a kétségbeesés, tudjuk, hogy ez a társas érintkezés hatása. Minden egyes újabb kommunikációs helyzetben lehetőségünk van jó anyának lenni.

Hiteles forrás az anyai énképhez
Végül, mielőtt a játszótéri anyukákra, az ismerősökre, és ismeretlenekre hallgatnánk, figyeljük gyermekünket! Vele túl hosszú ideig vagyunk ahhoz, hogy csak benyomást keltsünk. Gyermekünkkel állandó a kapcsolatunk, visszajelzései egyértelműek. A csecsemők esetében talán inkább értelmezhetőek a fentiek, míg a nagyobb gyermekekkel kapcsolatos anyai helyzetünk sokat változik a „lurkó” saját pszichés fejlődése által.

Beküldve:

A fiókos komód határai

A megszokott felfogás szerint gyermekünk megszületésével szerepeink bővülnek nem pedig átalakulnak. Ismerős, hogy mi egyszerre vagyunk vonzó nők, kívánatos társak, aktív kenyérkeresők és meghittséget árasztó anyák? Egy a bibi. Nem érdemes bedőlni a média által nyújtott látványnak! Ez nem megy! Ideig óráig igen, de később valamelyik szerepünkben bakizunk.

Gyermekünk megszületése előtt tökéletesen el tudtuk látni a háztartást, és mindig képesek voltunk 100 %-osan helyt állni a munkahelyen. Hogy sikerült? Mindennek megvolt a saját ideje. Annyit vállaltunk, amit bírtunk, elmentünk egy programra, ha úgy tartotta kedvünk, és eljöttünk a programról, mikor elegünk lett belőle. Nem kisebb ok, hogy megszoktuk az életritmusunkat, és kidolgoztunk egy sikerlistát magunkban, amely szerint hatékony az életünk.

A sikerlistánk úgy működött, mint egy praktikus fiókos komód. Mindig abba a fiókba nyúltunk, amelyik éppen aktuális volt. A gyermek megszületésével nem újabb fiókot kapunk, hanem az eddigiek rendeződnek át. Néha az egyik- néha a másik fiók telik meg általa. Olyan, mintha kivették volna az irányítást a kezünkből. Eddig nem ismert, új szabályok szerint kell pakolnunk.

Nos, itt az ideje, hogy meghazudtoljuk az előző bekezdéseket! Lehet változtatni! Tényleg! A komódhasználat módosításával. De nem úgy, ahogy a régi életünket éltük. Már nem fogunk tudni minden energiával kihívó nőként, gondos feleségként és aktív munkaerőként létezni. Ilyenkor jön a közhely, hogy a szerepek felcserélődnek. Szerintem nem. A fontosság időről időre változik. Gondoljunk bele a gyermekek mellett iskolát végző nőre, amikor vizsgára készül, nem a gyermekei kerülnek előtérbe. Próbálkozhat, de vészhelyzetet leszámítva, akkor a vizsgára készül, arra összpontosít. Vagyis a módszerek változnak, nem a szerepek.

Mit tehetünk a sikeres túlélés érdekében?

Célokat a szerepekhez
Fontos, hogy tudjuk, melyik szerepünkben mit szeretnénk elérni. Ahhoz, hogy össze tudjuk rendezni tevékenységeinket, és hatékonynak érezzük életünket, kellenek rövidebb és hosszabb távú célok.

Prioritás a tevékenységekben
A különböző szerepek céljait a megfelelő tevékenység sorokkal tudjuk kivitelezni. A tevékenységeket rangsorolni kell különböző szempontok szerint, így minden területen napról napra egy kicsit előre jutunk.

Nincs tökéletes
Most érkeztünk el a címhez. Nem törekszünk a tökéletesre. Az elég jó nekünk éppen elég jó. Régen 3 óra alatt kitakarítottad a lakást? Egy 12 hónapos anyán csüngő gyermek mellett van olyan, hogy 2 napig tart. Altatásnál nem biztos, hogy megoldható a zajmentes porszívózás.

Lelki szabadság
Az előző bekezdés már előre vetíti, hogy az összes lépés hasztalan, ha fejben nem állunk rá a rugalmasságra. A tervek sorra megdőlnek majd a kisgyermekes anyák esetében. Egész napra kidolgoztál egy 5 feladatot tartalmazó listát? Mondjuk: vásárlás, porszívózás, felmosás, ebédkészítés, mosás? Még nincs is benne a bedolgozás, nem is beszélve,  hogy valamikor hazaérkezik a férjed és együtt is kéne lenni? Rendben, maradjuk az 5 feladatnál. Reggel felkelsz, de a gyermek már 15 perc múlva sírva ébred, egész nap sírva követ, mert szeparációs szorongási korszakát éli.

Három dolgot tehetsz:
1) A gyermek egész napos sírása mellett véghezviszed a listát.
2) Kikészülsz lelkileg, hogy a gyermek miatt nem tudod elvégezni a kitűzött feladatokat.
3) Elengeded a listát és a gyermekeddel vagy.

A szeparációs szorongás vagy fogfájás, vagy bármi idővel elmúlik, a feladatok megvárnak. Lehet, hogy most nem hetente takarítasz, hanem kéthetente. Senki nem vetheti rád. Ha nem tetszik másnak, nyugodtan segíthet benne. Erre akár meg is kérheted rokonaidat, ismerőseidet. Nincs is jobb, mint egy közösséget is építő feladatvégzés.

Jó pakolást a fiókos komódban!

Köszönjük WordPress!