Mi – Ő
Anyai énünk a gyermek megszületésével nyelvezetünkben is háttérbe szorul, mely a miben ölt testet.
Az anya és gyermeke egy test volt, majd az anya pszichésen egységet él át. Együtt vannak a nap 24 órájában, így a közösség ereje jelentős. Beszélgetésekben az anyák sok esetben többes szám első személyben fogalmazzák meg gyermekünkkel történt eseményeket. Például eszünk, megyünk, még csak mászunk, stb.
A gyermek cseperedése során, mikor már másokkal is aktív kapcsolatot alakít ki, az anyák leépítik a mi kommunikációt és gyermeküket különálló személyként kezelve egyes szám harmadik személyben jeleníti meg.
“Én létezése a Mi-ben” bővebben
Anyaként folyamatos kérdés számomra a gyermekkel történő kommunikáció. Hogyan mondjam el kicsimnek, hogy szeretem, hogy most mi történik, hogy valamit nem szabad? Még nem beszél? A kulcsot, melyet tudatlanul todok és használok, Ross Campbell és Gary Chapman által írt Gyermekekre hangolva könyve adta.
Amint anya leszel (és itt nem a picuri megérkezését értem, hanem hogy kiderül pocaklakóval rendelkezel) hirtelen megjelennek a “szakértők”.MINDENKI jobban ért a gyerekhez, mint Te! Még meg sem született és elkezdik a jobbnál jobb tanácsokat adni neked:
Érezted már, hogy egy pillanat alatt felmegy a pumpa a gyermeked valamilyen megnyilvánulása miatt? Lehet, hogy rá is ripakodtál? Úgy érezted igazad van? Esetleg később megbántad? Fogadkoztál, hogy soha többet, de mégis eljött a következő hasonló helyzet?