A születésnap a szüleim révén mindig izgalmas családi és baráti élmény volt, amely a gyermekeim születését követően folyamatosan alakul. A gyermekkor áhított ajándékai után felnőtt korban megjelentek a kisebb, inkább csak megemlékezős, majd a hasznos ajándékok. Az izgalmas családi alkalmakból és szülinapi gyermekzsúrokból átcsusszantunk a biztonságos családi összejövetelekbe, amelyek az izgalom helyett a megnyugvás szigetét adják.
A srácaim születésnapjait a családi modellem alapján igazán varázslatossá próbálom tenni a magam botor módján. Volt már éjszakába nyúló emeletes kastély torta „barkácsolás” leírhatatlan dühvel a konyhában, természetesen éjszaka. Erdei buli egy vágyott kép szerinti asztal dekorációval. Volt, hogy este a fiam sírva feküdt le, hogy ez lesz élete legrosszabb szülinapja, mert csak egy barátja jön. Éjszaka online projektmunkát állítottam össze, hogy másnap a parkban kreatív játékos feladatokat végezzenek. Az esti jutalmam egy mosolygós arc volt, és a varázsmondat: „Anya, ez volt életem legjobb szülinapja!”
A tortavágás előtt, amit a fiam készített, megkaptam az ajándékokat: egy hűtőmágnest, tollat és egy kis doboz imádott és természetesen házilag készített csokit. Ezeknek a csöpp dolgoknak a legnagyobb értéke, hogy most már tudom, miért ment be a papírboltba a fogtündértől kapott pénzével. A kicsi lánytól pedig a báránykáját, a kiskönyvét és temérdek rajzot kaptam. Na meg egy általa az oviban késíztett és a polcon becsben tartott méhecskét, amit a megajándékozás után vissza kell tenni a helyére.
Ma, a hivatalos napon azt csináljuk, amit szeretek. Ez a mi családi hagyományunk, amit a srácok továbbvisznek. A születésnapon együtt vagyunk, és az ünnepelt kérhet élményeket (pl. cicás kávézó, csúszdázás). Azon kapom magam, hogy az élmények, amikre vágyok már emléktúrák. Oda kívánkozok, ahol gyermek voltam. Mégis az idei születésnapom meghatározója, anyukám visszaemlékezése a születésemre pár mondatban, ami rögtön az én szüléseimet idézte. Most értem, hogy anyaként a gyermek születésnapja nem csak az öröm a megérkezése felett, hanem az anyai szívnek egy emlék a saját életútjából, ami fájdalom és öröm egyben, ahogy múlik az idő.
Egyik nap a fiam a környezetismeretből kapott házi feladatokat vettük át. Karikázta, színezte a gyümölcsöket, zöldségféléket. Majd az egyik feladatnál megdobbant a retro szívem. „Készíts gyümölcssalátát!” Ilyet még én is csináltam anyukámmal, majd este ezt ettük együtt természetesen úgy hogy mindet megették. Én nagyon büszke voltam, nekik remélem valóban ízlett.
A klasszikus gyermeknevelésben úgy szerepel, hogy legyen idő a családra, egymásra nyugodt otthoni körülmények között. mélyen egyetértek a gondolattal és elismerően tekintek azokra, akik ezt ügyesen kivitelezik. Én nem ezek közé a szülők közé tartozom két állással rendelkező ingázó anyukaként. Ráadásul úgy gyanítom sokan vannak hasonló cipőben. 
Jelenleg zajlik a gyermekek tavaszi szünete, nekem viszont elkezdődött a home office nevű színdarab a szokásos sokszerepes felvonásokkal. Erre már a szünet utolsó napján készültünk a családban. Hiszem, hogy a gyerekek bevonása a közös tervezésbe nem csak azért jó, mert partnerek a családi életben, megtanulják, hogy beleszólhatnak az őket érintő kérdésekbe, hanem fontos, hogy egyben mintát és stratégiát is kapnak a Hogyan szervezzem az életem? kérdésre.
Átbeszéltük a szünet előtti nap, hogy apa és anya mit csinál majd, hogyan épül fel a napunk. Ebbe a keretbe helyezhették bele magukat. Az alapvető gyerek keretet tartottuk, vagyis a reggeli rutin után egy rövid reggeli torna és reggeli. Utána kell meghatározniuk olyan tevékenységet, ami ülős, nyugis. Dél körül ebéd, majd udvari játék, végül pihi a délutáni szabadjáték előtt. Nos, volt itt minden ötlet a srácoktól. A kreatív ötletek egyetlen határa a megbeszélt keret volt. Végül abban maradtak, hogy alkotnak.